Nem kél olyan vágy benned,
melyhez ne kelne erő is benned
valóra váltani.

Meglehet, hogy azért meg kell dolgoznod érte.
(Richard Bach, Illúziók)

Megteszel valamit csak azért mert megteheted? Ha nincs ugyan rá szükséged, de a körülmények összessége lehetővé teszi? Miért teszed meg? Mert azt hiszed azért mert megtehető meg is kell tenned? Vagy úgy gondolod, amit nem szabad megtenni arra nem is ad lehetőséget az élet? Most melyik? Kell vagy lehet? Az élet lehetőségek tömkellege. Szabadon dönthetünk melyiket válasszuk. A kell-t vagy a lehet-et. Végtelen lehetőségek. Ha már lehetőségünk van választani, miért nem a lehetőségeket választjuk?


Az én életfelfogásomban mindenki szabadon eldöntheti, hogy mit akar az életébe, tökéletesen függetlenül attól, hogy milyen könyezetbe született. Ráadásul vannak akik direkt születnek oda ahova, csak a legtöbben közülük elfelejtik ezt. Én a részemről intuíciók alapján működöm, így szerintem odaraktak, ahol a legtöbbet tanulhattam abból amiből kell. Nekem szeretnem kell, ez a küldetésem. Mindenkit, tegyen bármit. Azt gondolom, hogy azért töltöttem el 3 évet a szcientológusoknál, mert ott kaptam bizonyosságot arról, hogy az ember amikor ártó tetteket követ el azt miért teszi, és hogyan lehet ezt felismerni, mert jól látható jelei vannak. Meg azt is köztük tudtam meg, hogy mindenkinek jár mégegy esély, mert az ember alapvetően jó, csak nem mindig elég erős és éber, hogy tudatosan cselekedjen, és ilyenkor hibákat jövet el. Sajnos az emberiség még mindig hajlamos az ilyen hibákért örök haragot és kapcsolatmegszakítást adni cserébe, amivel reménytelenné teszik az ilyen emberek javulásra való lehetőségeit. Én egész gyerekkoromban azt hallgattam, hogy nem vagyok senki, nem vagyok jó semmire, és ez nem is fog változni soha. Szép reményű jövő nem? :-) Kb 10 évvel ezelőtt még el is hittem ezt.. Mégis meg kellett tanulnom, hogy azt az embert, aki ezt mondogatta nekem szeressem. És meg is tudtam szeretni, mert rájöttem, hogy ő ezt csak azért gondolja így, mert valamit rosszul tud rólam, és nem jött még erre rá. Nagyon fontos szerintem, hogy az ember tudja, hogy a legjobban csak ő maga lehet tisztában azzal, hogy milyenek a szíve szándékai. Természetesen vannak lények, akik látják az embereket belülről. Látják a szándékaikat, hogy mit diktál a szívük, és ezzel szemben mit cselekednek. Az embert elnyomják a negatív tapasztalatok, plusz ha valaki van olyan szerencsés, hogy a környezetében egy nála előnyösebb helyzetben lévő ember állítja hogy az illető miért nem ér semmit, akkor azt el is hiheti magáról, és azzá is válhat. Mindkettőből ki lehet törni, ha megvannak az eszközök, a tudás. Végülis csak annyi kell, hogy az ember kikapcsolja kicsit ezeket a szirénhangokat a fejében, és elkezdje megfigyelni saját magát. Én pl sokszor hazudtam úgy, hogy abban a pillanatban amikor kimondtam a hazug szavakat a fejemben a saját hangom sikított, hogy "MIT CSINÁLSZ???", tudtam, hogy felesleges hazudnom, semmi értelme, de megszoktam, merthát volt valaki aki elég sokáig sujkolta belém, hogy én hazudós vagyok. Aztán végre eléggé sikerült lecsendesítenem a szirénhangomat, és egyszer csak magamat hallottam elsősorban, és csak egy kis hátsó hang volt aki továbbra is győzködött, hogy nehogy már azt higyjem, hogy ettől most bármi is változni fog... De nem figyeltem rá, meg találtam olyan embert aki megszeretett, és rájöttem, ez a szirénhang a fejemben olyan mintha egy felvétel lenne. Kikapcsolható. És én kikapcsoltam.. Helyette jött más, a szeretet hangja, ami halkabb és oda kell figyelni rá, de ez sem véletlen. Ha rá figyelek, nem figyelek másra, mert nem is tudok. Ahhoz hogy minden szavát meghalljam, minden figyelmi egységemet rá kell összpontosítsam, nem jut már a szirénhangra. És hogy hogy nem, a felvétel a szemétbe került. Nincs már rá szükség.. Hogy eddig miért volt egy jó kérdés. Azért, mert ha nem lett volna, sosem jövök rá, hogy ez milyen. És akkor hogyan tudnám az ebben élő embereket kihúzni belőle? Mert ki kell húzni. Egyre többen keseredtek meg a buta irányítás alatt, és ezt a keserűséget továbbadják a lemenőknek, a környezetükben élőknek. Futótűzként terjedő vírus.. Csakhát megkeseredés ide vagy oda, nem tehetjük meg, hogy elfelejtjük miért vagyunk. Szeretni vagyunk. És azért kell szeretnünk, mert a szeretetenergia létezik, és ő az egyetlen energia, ami létrehozni képes. A kérdés csak az, hogy mit képes létrehozni, illetve, hogy mi mit vagyunk képesek létrehozni a birtokában. Egyáltalán nem hiszek már abban, hogy van egy konkrét cél, ami miatt létezünk, vagyis ezt látom célnak. Vagyunk, képesek vagyunk szeretni, és a szeretetenergiájával teremteni. Lehetőséget kaptunk arra, hogy létrehozzunk valamit, és ehhez az eszközünk a szeretet energiája. Teljesen értelmetlen, hogy állandóan keressünk valamit. A nagy keresésben ugyanis csak élni felejtünk el. Keressük a boldogságot, amihez keressük a pénzt. Csak nem találjuk.. Kinek fog végre eszébe jutni, hogy máshol keressen? A pénzkeresés ráadásul betegséggé alakult, mert a legtöbb ember komolyan elhitte, hogy "pénzre van szükséged ha akarsz valamit". Tényleg? Miért? Ki mondta ezt? Nem értékelek le semmit amit az ember hozott létre, mivel pontosan hogy létrehozni van. Csak az sem mindegy hogy mit hoz létre. Pl. ha valakinek a kezébe adsz egy darab papírt meg egy ollót, és azt mondod neki: "Készíts belőle valamit!" Ő megteheti, hogy apró fecnikre vágja azt a lapot, de azt is megteheti, hogy kivág belőle egy napocskát vagy egy virágot, és mosolyogva a kezedbe adja. Gondolj bele egy pillanatra csak. Mit gondolnál az elsőnél, és mit gondolnál a másodiknál? És a papírt is, meg az ollót is az ember teremtette, ahogyan a pénzt. A pénz alapvetően egy zseniális ötlet, amiből egyesek a saját elferdült beteg gondolkodásukkal csináltak egy olyan fogalmat, ami mellé az embernek az az érzése társul, hogy az élethez alapvetően szükséges dologról van szó, egy olyan dologról, ami nélkül NINCS és nem is lehet élet. Ki mondta ezt? Az az érzésem, hogy az Ember kicsit nagyképű lett, mivel még mindig elsősorban azt hiszi, hogy a Föld az univerzum közepe, és a nagyképűségével karöltve kijelent valamit, amiről egyáltalán nincs is meggyőződve, hogy az úgy van. Azért merem azt mondani, hogy az Ember, mert egyelőre még mindig mindenki gyorsan elfordul és alkalmi süket meg alkalmi vak lesz amikor felmerül ez a téma. Hiába, hogy a fajunk tagjainak nagyobbik részének nem felel meg ez a pénzalapú rendszer, mégis félünk attól a láthatatlan valakitől, aki fenyeget és azt mondja, hogy ha nem termelsz pénzt, nem eszel, nem iszol, és nem jár semmi, ennyi. Ki mondta ezt? Ki találta ezt ki? Sajnálom az utcán azt a sok hajléktalant, aki valamiért elbotlott, és most már le vannak írva, nincs lehetőségük új esélyt kapni. Ki mondta, hogy van? Elmehet dolgozni és pénzt termelni, akkor lehet valaki. Csakhogy ők még arra sem érdemesek, mert az alapvető emberi szükségleteiket sem tudják kielégíteni. A fizikai testük fenntartását. Mert ahhoz is pénz kell. Az meg persze teljesen másodlagos, hogy az a valami, ami miatt elbukott és hajléktalan lett, talán egy nagy csalódása az életben vagy egy másik emberben, ami kiábrándította mindenben és mindenkiben, csaképpen pont eléggé egyedül is volt ahhoz, hogy senki ne fogja meg a kezét, hogy továbbsegítse. De a probléma itt nem ér véget, mert alighanem azért nem volt mellette senki, mert az a valaki, akinek mellette kellett volna lenni, maga is valami hasonlótól szenved.. Hova lett az emberi mivoltunk lényege? Hány embernek van valamilyen teremtő célja? És itt nem arra gondolok, hogy mindenféle elismeréseket szerezzen magáról -más emberektől, hogy aztán az elismert tudásáért pénzt kapjon. Mi van azokkal, akik mellett nem állnak olyan emberek, akik papírt adnának a benne lévő tudásról? Mi van azokkal, akiknek nincs elég pénze ahhoz, hogy megfizesse azokat, akik véleményt alkotnak róla, hogy aztán a véleményük alapján ő is pénzt keressen.... És egyáltalán, mennyire képesek a véleményalakítók arra, hogy meglássák az illető mennyire képes szeretni? Mert lehet sokféle papírja valakinek rá nyomott festékkel arról, hogy mennyire okosnak tartják, de mire megy vele, ha nem képes szeretni? Mert akkor saját magát sem fogja szeretni, a megszerzett elismeréseivel együtt. Hány ilyen embert ismerek.... Azontúl, hogy felhalmoztak maguknak jó sok pénzt, nem mennek magukkal semmire. A jó sok pénzükért megvásárolhatnak eszközöket, amiben mások beszélnek magukról, vagy a pénzszerzési lehetőségekről, vagy egyszerűen csak mindenféle értelmetlen időtöltésre való dologról. Nagyon elenyésző azoknak a száma, akik a szeretet építő jellegéről beszélnek. Vannak, sokan, és egyre többen lesznek, és eljött az ideje annak, hogy megszüntessük az alkalmi süketséget és vakságot, amit a láthatatlan erő által okozott félelem irányít. Most őszintén. Ki az akit nem érdekel egy olyan ember, aki segít, aki meghallgat, akinek jó segíteni, akit jó meghallgatni? Ha valaki úgy érzi, nem érdekli őt egy másik ember, vagy nem akar segíteni senkin, és hagyja őt békén mindenki, annak az első lépés csendben maradni. De nem az emberek felé, hanem elsősorban saját magában. Nem, a negatív dolgok szídása és a panaszkodás nem segít. Az segít, ha azt ami jó, lenyugtázzuk és örülünk neki, és ez a világ legapróbb dolga lehet, pl. egy papírból kivágott virág, és benne egy mosoly. Készíts egy ilyet, és add oda az első embernek akit meglátsz. És ha nem örül neki, hallgasd meg. De ne azért, hogy neked jó legyen, hanem azért, hogy képes legyen örülni egy apróságnak, mert ezzel a szeretet energiájára összpontosítod a figyelmét -nem kell kimondani mindezt-, és azonnal pozitív dolgot fog magának bevonzani. Az életnek a szeretet olyan, mint a virágnak a víz és a napfény. Ez a kellék a építő jellegű élethez, és nincs más kellék. Minden más a szeretetből ered. Nincs kivétel abban, hogy ha eléred, hogy az ember kimondja magából azt ami igazán bántja, már jobban is fogja magát érezni, és örülni fog a kis virágnak. Te meg? Örülj neki! Olyan jóó az.. :-)

És ha tudnád mennyire boldoggá tud tenni egy embert ha örülni tudsz neki. Aztán jön a következő lépés. Őt boldoggá tetted, ezzel magadat is. És az a jó, hogy itt a dolog nem áll meg. Ugyanis egy boldog ember hatással van a környezetére, ami azt jelenti, hogy szeretetenergiát, építőjellegű dolgokat áraszt magából, ami eljut az ő közvetlen környezetében élőkhöz, belőlük azokhoz, akik az ő környezetükben vannak, azokból megy tovább új emberek felé, akik az ő környezetükben vannak és így tovább és így tovább. És akkor mi lesz? Akkor jó lesz. És igazán nem kell hozzá sok, de néha az a kicsi is erőfeszítésekbe kerül, ami nem riaszthat el. Nem engedheted meg magadnak. Ha pl. nincs pénzed és nem tudsz enni vagy rágyújtani, de nagyon szeretnél és valaki felajánlja, hogy segít valamennyivel, hiába vagy rossz hangulatú, megerőlteted magad, kimész az emberek közé, és elmész azért a pénzért. Mert szükséged van rá. Na most akkor szeretnélek tájékoztatni, hogy a szeretet -morbid példa, de ebből a megközelítésből ugyanolyan, mint a pénz. Nem teheted meg, hogy ne legyen. Mert ha nincs, elsorvadsz, és mehet a levesbe a jó sok pénzed.
Az életnek célja van. Az építés, a teremtés, a létrehozás. De mindezek csak pozitív energiával működnek, ha tetszik ha nem. Mindazok akik elhiszik, hogy az utálkozás, és másoknak hátatfordítás mellett lehet nyugodtan ÉLNI, nagyot tévednek. Mert mondani lehet sokmindent, de az a kis szirénhang ott a fejben, magával hozza az állandó nyugtalanságot és elégedetlenséget. És amikor valaki azt mondja, hogy keresi a boldogságot, mindössze ezektől próbál megszabadulni, mert nem jött még rá, hogy csak annyi kell, hogy egy kicsit csendben maradjon, és meghallja a saját szíve szavát.Mert a szívünk nem csap be soha. A szívünk a szeretet energiájának rezgésére dobog. Baj van a szíveddel? Nézz magadba. Kit nem szeretsz? Bocsáss meg neki gyorsan, aztán magadnak is, hogy haragudtál rá, és jól leszel. Nincs kivétel. És minden más betegség is ebből ered. Nem hiszed? Ok. Akkor csak csináld, majd rájössz.. Nem akarod csinálni? Nesze neked alkalmi süketség és vakság. Ki dönti el mire van szükséged? A Loreál Paris, vagy a Mc Donalds? Miről is szólnak a reklámok? Te ezt akarod, neked erre van szükséged, ne keress tovább! megtaláltad, meg a többi.. Te meg rohansz a boltba és örülsz, mert van valamid amire szükséged volt. De valóban arra van szükséged? A szép arcbőr persze látványos, és amikor valaki rádnéz az utcán, elismeréssel adózik. De vajon lenne türelmed ugyanezzel az emberrel leülni, és meghallgatni? Hajlandó lennél vajon őt szeretni és törődni vele? Megelégedsz azzal, hogy lát valamilyennek. És ha megismerne? Mit kapna belőled? És te mit kapnál belőle? Mire mész azzal, ha szépnek lát, mert az arcodra kentél 10000ft-ot? Legközelebb ugyanez az ember egy szórakozóhelyen melletted ül, meg akar ismerni, és te közlöd, hogy hagyjál békén. Ennyit az illuzióról amit keltettél benne. Eddig tartott a szép bőr csodája.


Folyt.köv. máshol. :-)