A döntés. Az teremt meg mindent, illetve bármit. Azt kell csak tudni, mit akarunk. Mire vágyunk? Mi a szükséges? Mi kívánatos? Semmi mást nem kell tennünk, mint elképzelni magunkat egy szituációban, amiben az általunk hőn áhított érzések alakítanak. Egyszerűen csak el kell képzelni magunkat annak a helyzetnek valamelyik résztvevőjeként. Kezdetben előfordulhat, hogy az ember még elképzelni is alig tudja magát bizonyos élethelyzetekben. Nálam volt olyan élethelyzet amit éveken át újra meg újra megrendeztem, saját magam által formálva, és persze mindig egy formában. A végére a történet lényegében mindig ugyanaz lett, csak az érzelmeimet kellett tisztázni. Azt hiszem annál a döntésemnél jöttem rá arra, hogy nekem kell kitartanom magam mellett, mert senki nem fog megvédeni sajátmagamtól. :)

Igen úgy érzem két énem van. Bár ha egészen pontosan akarok fogalmazni hangsúlyoznám, nem a skizofréniáról beszélek. Vagy legalábbis remélem.. :)
Arról van szó, hogy van egy jó, meg egy rossz oldalam. De nem a szó szoros értelmében. Úgy érzem, mintha az egész világ két ellenpólusa bennem lenne megtestesítve. Ugyanolyan teljességel meg tudom élni az emberi élet építő, teremtő mivoltát, akárcsak a rombolásét és a pusztításét. A yin yang pontosan azt érzékelteti, ahogyan bennem elhelyezkedik ez a két oldal. Voltak akik azt mondták nekem, hogy én vagyok az aki nem akarok ezt meg azt. Pedig valójában mindent akarok én. És itt kezdődik a baj is. Mind a két oldalnak vannak szándékai. És a mind a két oldal a maga motivációi alapján működik. A helyzet nem egyszerű... :) De rájöttem mi tud elmozdítani az egyik irányba. A körülöttem lévők szándékai és motivációi. Meg persze a sajátom, ami önmagában csak egy iránymutató. A fenti yin yang képen körbe lett díszítve a szimbólum, egy szelíd és szépséges kiegészítést kapott. Mi tesz valakit képessé arra, hogy ezt hozza ki az életből? De ugyanilyen lehet egy nagyon szép zene is. Mi tesz képessé valakit arra, hogy olyan dallamokat képzeljen el, ami emberek millióinak boldogságot fog okozni?