Celtic Woman - A New Journey - You Raise Me Up

Gondolom feltűnt, hogy nem írok egy ideje. Pedig az angyalok azt üzenték, hogy figyelnem kell a felmerülő gondolataimra, mert azok a válaszok a magamnak feltett kérdésekre. Van egy ilyen kérdésem amire már régóta nem merek válaszolni magamnak. A kérdés az, hogy miben vagyok én jó? A válasz itt süvöltött a fejemben, de én nem akartam –vagy mertem- elhinni.

Pedig írok mióta az eszemet tudom. Alsós koromban is volt naplóm. Igaz, hogy nem lett jó vége, pedig abba nem őszintén írtam. Azt hiszem mindig is tudtam, hogy a nevelőanyám olvassa amit írok. Na mindegy ez van. Most meg nehezemre esik írni. Pedig most senki nem olvassa. Bár, szándékomban áll írni egyet a nagyközönség elé. És ezt az egészet ami itt van csak azért kezdtem el leírni, hogy minden amit nagyban akarok leírni meglegyen. Így legalábbis elvileg nem felejtek ki sokat..

Olyan sokszor van bűntudatom. Mondhatni egyfolytában. És nem értem, hogy ha valaminek a megtétele ennyire rossz érzéseket kelt, miért teszem meg újra meg újra…? Ez egy reménytelen kérdés számomra. Bár lehet, hogy ez is az idegtúlfeszítés eredménye. Kisit olyan, mintha hipnotizáltak volna, és automatikusan csinálok valamit, mielőtt még végiggondolnám. Van ennek egy másik változata is, amikor egyáltalán nem csinálok semmit. Egyszer már párhuzamot tudtam vonni e között a két magatartásforma között és aközött, hogy apáméknál milyen az élet. Többször is előfordult, hogy egy megbeszélt vendégségbe egész egyszerűen nem mentünk el, pedig az illető, akihez mentünk volna vacsorára várt minket, 5főt. Vagy 5főre ajándékba kapott színházjegyek előadására nem mentünk el. 5 főre ha kiszámoljuk a költségeket, amit ráadásul ajándéknak szántak ránk, hát… És a legtöbb bajom eddig ebből volt. Olyan, mintha engem, aki egy tiszta, lelkiismeretes embernek vágyom lenni beleraktak volna egy szerepkörbe, és ezt kell játszanom ha tetszik, ha nem. Csakhogy nem tetszik, és egyre jobban akarom a változást, illetve a kitörést ebből az állapotból. Viszont.

Miközben minderre rájöttem, megfigyeltem valamit. A sors úgy hozta, hogy 18 éves koromtól kezdve szabadjára lettem engedve a világban. Nem tudtam semmit. Semmiről semmit. Naiv voltam és sebesült. Sok-sok évig a szárnyaim tépkedték. Kiábrándultság és csalódottság volt bennem. Még most is van itt-ott. De most sokszor látom a dolgok szebbik oldalát. Volt egy jó könyv az életemben. A címe Mennyei Próféciák. Nekem adott egy vizuális elképzelést arról, hogy milyen az Élet energiát látni a természetben. Én mindig sokat voltam természetben gyerekkoromban – ez jó volt benne – de sosem láttam az Élet energiát. Láttam a csodát benne, és szépnek találtam. De most valahogy felragyognak képek, pl. amikor megyek a városban. Ma ahogy mentem a nagyi felé, a városligettel szembe mentem, amit sütött a nap. Gyönyörű volt az a sok burjánzó zöld fa és bokor. Az utóbbi idő esős korszakai és a meleg megtették a hatásukat, a fák sötétzöldek és nagy leveleik vannak. Idén valahogy a fű is burjánzik. Csodaszép zöld minden. Élvezem J

Mi vagyunk a világ, mi vagyunk a történelem.

A történelem megmutatja, mit kezdtünk a világgal amelybe születtünk.

Megtalálták.
Megvan az a nagy titok, ami rá fog minket vezetni a sok miért és hogyan megválaszolására. Mindenesetre a lényeg már most megvan.

A gondolat teremtő erejének mérhető bizonyítéka.

Elérhetőek lettek olyan információk, amelyek az életben való boldogulás valódi iránymutatói. Ez a víz titka. Hogy nem vettük észre, hogy ez a fantasztikus anyag nemcsakhogy nélkülözhetetlen a túlélésünkhöz, de az újonnan felfedezett információk alapján egy csoda. Ugyanolyan minőségű csoda, mint a világmindenség és az élet létezése.

Lássatok csodát:

Kiderült, hogy japán kutató felfedzte a víz molekuláinak egyes tulajdonságait. Úgyis mondhatnám, hogy sikerült megfigyelnie valamit, ami nyilvánvalóan megmutatja az éltető energiájának képét és igazi szépségét. Mindez a szépség a részünk, és bennünk is megnyilvánul.

A boldog víz molekulájának képe

Az energiarezgések megváltoztatják a víz molekuláinak formáját, amely formákat a víz megfagyott állapotában szemlélhetünk meg, épp úgy, mint egy hópelyhet. . Ezeket a változásokat sikerült Dr. Emotonak rögzítenie. Kiderült, hogy a vízmolekulák vezetik az olyan kifinomult energiákat, mint a gondolatok. És nemcsakhogy vezetik, de az energia csodálatos módon megjelenik képi formában a vízmolekulákon. Minden energia más-más képeket alakít ki. De egy dologra már gondolom mindenki rájött. Mégpedig, hogy a pozitív gondolkodás energiája, tehát a boldogság, harmónia érzése a vízmolekulák gyönyörű alakzatait eredményezik.


De van ennél érdekesebb is. Mégpedig, hogy az írott szavak vagy a képek is hatással vannak a vízre. A vízmolekulák formája a szavak jelentéstartalma szerint is más-más képformákat vesznek fel.

A döntés. Az teremt meg mindent, illetve bármit. Azt kell csak tudni, mit akarunk. Mire vágyunk? Mi a szükséges? Mi kívánatos? Semmi mást nem kell tennünk, mint elképzelni magunkat egy szituációban, amiben az általunk hőn áhított érzések alakítanak. Egyszerűen csak el kell képzelni magunkat annak a helyzetnek valamelyik résztvevőjeként. Kezdetben előfordulhat, hogy az ember még elképzelni is alig tudja magát bizonyos élethelyzetekben. Nálam volt olyan élethelyzet amit éveken át újra meg újra megrendeztem, saját magam által formálva, és persze mindig egy formában. A végére a történet lényegében mindig ugyanaz lett, csak az érzelmeimet kellett tisztázni. Azt hiszem annál a döntésemnél jöttem rá arra, hogy nekem kell kitartanom magam mellett, mert senki nem fog megvédeni sajátmagamtól. :)

Igen úgy érzem két énem van. Bár ha egészen pontosan akarok fogalmazni hangsúlyoznám, nem a skizofréniáról beszélek. Vagy legalábbis remélem.. :)
Arról van szó, hogy van egy jó, meg egy rossz oldalam. De nem a szó szoros értelmében. Úgy érzem, mintha az egész világ két ellenpólusa bennem lenne megtestesítve. Ugyanolyan teljességel meg tudom élni az emberi élet építő, teremtő mivoltát, akárcsak a rombolásét és a pusztításét. A yin yang pontosan azt érzékelteti, ahogyan bennem elhelyezkedik ez a két oldal. Voltak akik azt mondták nekem, hogy én vagyok az aki nem akarok ezt meg azt. Pedig valójában mindent akarok én. És itt kezdődik a baj is. Mind a két oldalnak vannak szándékai. És a mind a két oldal a maga motivációi alapján működik. A helyzet nem egyszerű... :) De rájöttem mi tud elmozdítani az egyik irányba. A körülöttem lévők szándékai és motivációi. Meg persze a sajátom, ami önmagában csak egy iránymutató. A fenti yin yang képen körbe lett díszítve a szimbólum, egy szelíd és szépséges kiegészítést kapott. Mi tesz valakit képessé arra, hogy ezt hozza ki az életből? De ugyanilyen lehet egy nagyon szép zene is. Mi tesz képessé valakit arra, hogy olyan dallamokat képzeljen el, ami emberek millióinak boldogságot fog okozni?

Вторая часть б-коровки.avi

Könnyű lesöpörni újra az asztalról ami volt...





Kezeden a lánc nem vagy szabad. Nem figyel a Föld, csak forog. Nem érez a szív, csak dobog.

Leomlanak majd a falak. Kezedről a lánc leszakad.

Megáll majd a Föld, nem forog. Milliónyi szív együtt dobog.

Kedves Te aki olvasod ezt a blogot!
Jó sokáig nem írtam semmit, de ez nem azért van mert elhanyagolnám az irományaimat, hanem mert olyan változásokon megyek át az életemben nap mint nap, hogy nem győzök lépést tartani saját magammal. Egy régi naplómban fogalmaztam ezt meg jól: Nem kifejezetten akarok naplót vezetni. Valószínűleg ez sem az lesz. Nincs hozzá türelmem, ráadásul annyira kicsapongó a gondolkodásom, hogy mire eljutnék az egyik teljes kifejtéséhez, gondolatban már a harmadiknál tartanék, szal nem sok értelme van. De majd meglátjuk. Remélem mire ez a könyv betelik, legalább annyi minden fog velem történni, mint az előzőnél.
A könyvnek még a felénél sem járok, bár 2005-ben kezdtem neki, mégis a vágyam teljesült. Tele vagyok új élményekkel, amiket azért nem mindig élek meg ilyen pozitívan. Viszont egy dolgot most eldöntöttem. Mostantól kezdve ez a blog lesz a naplóm, és még ha senki nem olvassa is, a világ elé tárom a gondolataimat. Hátha valaki tud vele kezdeni valamit.. :)